A város tetején ülve nézem
Hogyan lángol a világ
Hogy a napnak a sugara
A szmogfelhõkbe bele-bele fúrja magát

Nézem az utcákat, a tereket, a falakat
Hallottam már ezeket a zajokat
Úgy szeretem a reggeli szagokat
Mégis a földben bomlanak el!

A jelenem csakis én vagyok
És egyre rövidebbek a nappalok
Gyengül a kép, akadozik a vétel
De változni akarok

Zuhanok lefelé
És érzem a csontjaim lettek a fék
Keresem a jegyemet
Nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gép
Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Már látszik a fény
De ez még csak a hajnali járat

Rázza a város az elsõ buszt
Ahogy átível a Dunán
Amin a bejövõ égéstermék
Fojtja az átutazók nyakát

Nézem az ellenséges szemeket
Ezeket a barátságtalan fejeket
Én már tudok rólatok eleget
És ti is a földben bomlotok el!

A holnapomért csak én vagyok
De egyre rövidebbek a nappalok
Gyengül a kép, akadozik a vétel
De változni akarok