[kórus]
Az életem olyan igazságtalan
Mindenki úgy néz rám, mintha én lennék a szörnyeteg
Az álmaim rémálmokká válnak
Légyszi adj egy kis szünetet
Csak önmagam akarok lenni
Senki sem tudja látni
A bennem lévő embert

[versszak 1]
Azóta mióta bekerültél az életembe
Csak feltétel nélküli szeretetet tanítottál
Minden este arra gondolok,hogy megmentesz
Olyan mintha egy angyalt küldtek volna
Minden amit látok, az a ragyogó szépséged
Remélem, hogy látod a bennem lévő embert
A te szerelmed lesz az ami megszabadít?

[kórus]
Az életem oly igazságtalan
Még mindig kétségbe vagyok esve
Amikor azt hittem, hogy isten
Válaszolt az imádságomra
Miután elengedtelek
És miután láttam, hogy kiléptél ajtómon
Ezzel azt akartam tudatni veled
Hogy mennyire szeretlek
[versszak 2]
Igen, az életem igazságtalan
Az egy és egyedüli nő akit szeretek, felkészítés nélkül hagyott
A saját szirmaimra nézek,hogy egyenként
Darabonként esnek
Nem érzek semmi békét a szívemben
De az a könny
Nem bírom,nem tudom azt mondani, hogy tudok többet várni
Addig, amíg el nem veszem ezt a fájdalmat Gastontól
Tele utálattal (Ay)
Úgy látom itt fogok meghalni az esőben
Hogyha még láthatnálak egyszer, az megváltoztathatná sorsom

[híd]
Nem fogok hazudni, minden éjjel és nappal veled akarok lenni
Hiányzik, hogy rám ragyogsz
Megmelegít a fényed

[versszak 3]
Nem tudtam merre menjek
Azt hittem,hogy mindent elvesztettem
A harcom közepén
Minden sötét volt
És elvesztettem a kilátásom
Addig még te nem jöttél és szólítottad
A nevem az esőben
Megmentettél az eséstől
De előtte
[kórus]
Az életem oly igazságtalan volt
Addig, ameddig meg nem ismertelek, Belle
Amikor megszólítottad szívem
Felébresztettél ebből a bűbájból
Addig míg veled vagyok
Önmagamnak érzem magam
Ez egy történet mely oly idős, mint maga az idő
Zene oly idős mint maga a rím